Képgaléria

A kemence és a tészta világa

Ezeket a fotókat nem reklám kedvéért készítettük. Varga Péter pék, aki 2009 óta vezeti a Hatvan utcai Pékséget, egyszer csak elővett egy telefont, és elkezdte megörökíteni a mindennapokat. Így születtek azok a képek, amelyeken látszik, hogy hajnali negyed négykor hogyan néz ki egy lisztes deszka, vagy éppen milyen fénytörést vet a kemence izzó acélajtaja, amikor kinyílik. Debrecenben az ember megszokja a ködös reggeleket, és ezek a fotók azt a sajátos félhomályt adják vissza, amiben a pékség igazán otthon van.

A képeken visszatérő motívum a régi kőkemence, amelyet 2011-ben rakattunk újra téglánként. Az eredeti alapot megtartottuk, mert az a fajta hőtároló agyagréteg már nem készül úgy, ahogyan akkor. A kemence maga szinte szereplője minden reggeli munkának, és a galéria egyik leggyakrabban visszajelzett fotóján éppen ez látható: a tűz negyvenperces beindítása után a tégla felülete fehéren izzik, mielőtt a dagasztott rozstészta bekerülne.

Alapanyagok közelről

Több képen az alapanyagok kerültek középpontba. A búzalisztes zsákok, a Hajdúságból érkező rozs, a sótartó kerámiaedény, amelyet Kovács Erzsébet, Péter anyja még a korábbi pékségből hozott át. Ezek a tárgyak nem díszletek, hanem mindennap kézbe kerülnek.

Az egyik fotósorozatot kimondottan a kovász készítésének szenteltük. A folyamat három napig tart: az első napon vízzel és rozsliszttel indítjuk el az erjedést, a másodikon látszik, ahogy a massza buborékolni kezd, a harmadikon pedig már az az illat érezhető a műhelyben, amit aki egyszer megszagolt, nem felejt el. A képeken ez az illat természetesen nem adható vissza, de a tészta felszínének apró légbuborékai igen.

A dagasztás pillanatai

Hajnali munka. Varga Péter 2017-ben vett egy jobb felbontású telefont, és attól kezdve a dagasztás képei sokkal részletesebbek lettek. Látszik rajtuk a liszt, ahogy belesimul a vízbe, a tészta ellenállása, amikor még kemény, majd az a pont, amikor megadja magát, és rugalmassá válik. Ezeket a képeket sokan megkérdezik, hogy retusálva vannak-e. Nem. Csak jó a fény hajnalban, ha az ember tudja, merre kell tartani a telefont.

Debrecen reggel hatkor

A pékség közelében a város még alszik, amikor mi már javában dolgozunk. Néhány fotón látszik az utca, a csend és az a jellegzetes debreceni reggeli levegő, ami novemberben szinte sűrű. Ezek a képek nem szándékosan születtek tájképnek, inkább csak közben készültek, amikor valaki kimegy a lisztes kezével az ajtóhoz, és meglátja, hogy érdemes megörökíteni a pillanatot. 2026-ban ez a pékség már tizenhetedik éve süt ezen a helyen, és az utca képe nem sokat változott. Ez megnyugtató.

Az egyik kedvenc képünk egy téli reggelen készült, amikor a kipárolygó meleg levegő a nyitott ajtón keresztül sűrű ködöt alkotott az utcán. Véletlenül jött ki szép, ahogy a legjobb pillanatfelvételek szoktak.

Kész termékek a polcon

Reggel hét és kilenc között a polcok fokozatosan megtelnek. A képeken látszik a fonott kalács sütésének folyamata az utolsó lépésnél, amikor tojásos ecsettel kenik át, és visszakerül a kemencébe öt percre. De látható a rozskenyér is, amelynek kérge olyan kemény, hogy koppintani kell rajta, nem csak megnyomni. Ezt a hangot nem lehet lefotózni, de a kéreg repedezett mintázata visszaadja a lényeget.

Nagy Szilvia, aki 2014 óta dolgozik nálunk, ő rendezte el azt a polcot, ami az egyik legmegosztottabb képen látható. Azt mondta akkor, hogy nem rendezgette, csak lerakta, ahogy szokta. Talán ezért sikerült olyan természetesre.

Ha szeretné közelről is megnézni

A galéria képei természetesen nem adják vissza azt, amit az ember akkor érez, amikor belép a pékségbe, és megcsapja a friss kenyér illata. Debrecenben megtalál minket, hívjon fel, vagy látogasson el személyesen. Szívesen megmutatjuk, hogyan néz ki mindez közelről, nem csak képernyőn.